Rólam mondták

– Van egy nagyon jó hírem! Ennek nagyon fogsz örülni, Edit néni! Az összes lány a barátom az új iskolában! – Akkor mégiscsak bevált a váltás? – Igen! Nagyon! Csillagos ötös neked! (Virág, 12 éves)

A töri, a nyelvtan, az irodalom, most minden jó! (Marci, 17 éves)

Te gondoltad volna, hogy ilyen csodálatos tájképet festek majd? Jaj, olyan gyorsan elmegy az idő, ha az ember ennyire jól érzi magát! (Dóri, 14 éves)

Edit megértett engem, nem sorolta a dolgaimat, nem állt elő új javaslatokkal, meghallgatott és felolvasta, amiket mondtam. A teljes kilátástalanságból a saját beszédem hozott ki és adott új reményt a mélységes állapotomból. Ugyanott kezdtem újat, ahol már csak a vegetálás volt. Egyáltalán nem akartam menni hozzá, nem hittem ebben! Mélységes embertiszteletet tapasztaltam és ez megváltoztatta az életemet. Hálával tartozom neki. Jól vagyok, Edit! Köszönöm! (Zoltán, 47 éves)

Van változás, Edit! Gyakoroltam a megbeszélteket! Ha nem úgy csinál valamit, ahogy szeretném, még fel tudom kapni a vizet, de megtapasztaltam, hogyan tudom uralni. Ez óriási, azt hittem, hogy ez már csak így van, ilyen a természetem. (Zsuzsanna, 44 éves)

Edit néni! Most jövök hozzád utoljára, de megkérem anyát, hogy hadd jöjjek még, legalább néha, mert annyira jó veled beszélgetni! (Misi, 9 éves)

Kedves Edit néni! Eltelt 3 év és szeretném tudatni, hogy igazából már abszolút jól vagyok. Semmi probléma nincs már az alvással! Most jöttem vissza 1 hét Horvátországból, ahogy hazajöttem mentem is a Balatonra barátokkal és abszolút semmi! Ahol régen félelemmel töltött el, hogy ott alszok, ha visszamegyek azokra a helyekre, így eszembe jutnak a régi rossz emlékeim, amik örökre bennem maradnak, de nem! Nem, nem félek! Nincs semmi bajom! Nincs bennem semmiféle rossz érzés! Szóval úgy érzem, hogy abszolút meggyógyultam. Semmi gondom nincsen már ezzel az alvással. Köszönöm szépen, köszönök mindent! Meg a matekot is! (László, 17 éves)

Köszönöm, Edit néni, hogy beszéltél anyuékkal, már csak nagyon ritkán kiabálnak velünk! Köszönöm, Edit néni! (Csillag, 7 éves)

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy elmeséltem, mennyire szeretem a sírkerteket, a sötétedés árnyait, a horrorfilmeket tolom. Emlékszem az első horrorfilmre, amit egy kocsmában néztem végig apámmal. Négy éves voltam akkor. Rettenetes volt és egyedül kellett utána hazabotorkálnom, mert az apám mámorban volt és nem akart hazajönni. Edit szembefordított azzal, miért is szeretem a horrort, vagyis hogy egyáltalán nem szeretem! Féltem és sajnos ez okozta a sok tragédiát a kamasz fiammal, aki hajnal 3-ig nyomta a gépen a legszörnyűbb témákat! Fel se merült, hogy én lennék az oka a rengeteg ordibálásnak, káromkodásnak, élni nem akarásnak! A fiam is jól van! Nem megfogalmazható, mekkora változást hozott az Edittel való találkozásunk! (Gábor, 41 éves)

Ezt figyeld! Itt meg most milyen gyönyörűen írok! Ezt meg hogy?! Tudod, már kialakítottam magamnak egy nagyon gyors írást, ami viszont nagyon ronda! Csak így tudtam időben megírni, de ezt meg viszont nem tudták elolvasni! (Dávid, 10 éves)

Edit néni tudja, hogy mindenkinek meg akartam felelni! Főleg apának, akire nagyon felnézek! Most vettem először a bátorságot, és megmondtam neki, hogy hiába követ el mindent, hogy elmenjek aznap iskolába és nem is vagyok valójában rosszul, anya megengedte, hogy titokban otthon maradjak. Nagyon boldog vagyok, hogy megtettem! Ez után elvittek a kivizsgálásra és már tudjuk, mit kell tennünk és őszinték lehetünk egymáshoz! Ez volt a legeslegjobb bátorítás az életemben! (Barnabás, 15 éves)

Fantasztikus! Nagy a boldogság! Már nem sír állandóan és végig alussza az éjszakákat a saját ágyában! Ja és a szerelmünk! Hihetetlen! Köszönöm! Köszönjük! (Anna, 32 éves, Tamás, 38 éves és Zsombi, 3 éves)

Már megint mért bőgsz?! Mindig ez volt! Oda-vissza! Bántás, bőgés! Másfél éve nem aludtam, csak amikor már elájultam. A változás kifejezhetetlen! Megváltoztam, Edit, és én magam csináltam meg! Fantasztikus! (Kati, 47 éves)

Hadd szúrjam közbe, Edit, hogy mindannyian pozitív változáson megyünk keresztül, és ezt nagyon köszönöm! A kisebbik fiam is azt kérdezi, hogy neki miért nem lehet Edit nénihez időpontja, mint a felnőtteknek! (Zsófi, 36 éves, Gábor, 41 éves és a gyerekek)

Itt mindig az én oldalamra áll a testvérem, nem úgy, mint otthon! Itt lehetek olyan őszinte, amilyen én vagyok! (Félix, 11 éves és Tamás, 8 éves)

Azta! Értem a matekot! Csináljunk még ilyet! (Zoé, 9 éves)

Hiába bújok el, kikutatják, hol vagyok, mindig utánam jönnek, az asztal alól kihúz a Kriszti néni és megint én leszek büntetésben! Itt nálad királyság lenni! (Zsombor, 5 éves)

Figyelj, Regina! Ezt ne mondjuk el senkinek! Akkor csak mi fogunk ilyen órán lenni! Ez olyan csodálatos volt! Még soha nem csináltunk sehol ilyen klasszat! (Lackó, 8 éves és Regina, 8 éves)

Kisfiam második éve jár Edithez. A fejlesztő foglalkozásai változatosak, játékosak, egyénre szabottak. Az elmúlt időszakban a kisfiam önbizalma sokat nőtt és a finommotorikája elképesztő ütemben fejlődik. Mindig örömmel, szárnyalva megy az órájára, és alig várja, hogy jöjjön a következő alkalom. Büszkén mutatja be óra végén az alkotásaikat. Edit gyermekközpontú, nagyon kedves, türelmes, meglátja bennük a tehetséget. Nekünk sokat jelent, hogy bármi elakadásunk van, akkor Edittel lehet beszélni és nagyon jó ötletei vannak. Mindenkinek ajánlom az Edit féle foglalkozásokat! (Évi, anyuka)

Edit egy különlegesen érzékeny, gyermekismerő ember, akivel az egyéni fejlesztéseken mindig sokkal többet élhetett meg a kislányom, mint puszta gyermek-pedagógus kapcsolatot. Még a segítőnél is többet; igazi barátot lelt benne Virág, mert látta és értette, hogy ki ő valójában, nem a tudására, hanem végre az ő egyszeri és megismételhetetlen lelkére volt kíváncsi, Virágra, akivel a sok-sok különleges gyermekkel együtt a Jóisten megajándékozta a Teremtést. Virág édesanyjaként mérhetetlenül hálás vagyok Editnek, minden minőségi és igaz pillanatért, mellyel emelte kislányom tiszta gyermeki lényét, vele született tudását és képességeit! (Villő, anyuka)

Edit egy igazán empatikus és segítőkész hölgy. Az akkori negatív, elkeseredett, csalódott énemet teljesen átformálta. Amit azelőtt negatívan életem meg, arra most pozitívan gondolok, teljesen megváltoztatott bennem valamit, amiért a mai napig hálával tartozom, mert ez kihat a mindennapjaimra. (Annamária)

Edit néni tudja, hogy meg akartam halni! Hogy élek és van bennem akarás a holnapra és autószerelő leszek, erre nincsenek szavak! Már értem, hogy nem tudok a családomra számítani, hiába is szeretnék segíteni nekik. Megértettem, hogy magamért kell tovább csinálnom! (Viktor, 18 éves)

Edit néni az egyetlen, akinek elmondhatok mindent! Belelát a fejembe és mégse félek! Valahogy jobb lett! Kicsit már akarok élni is! (Regina, 16 éves)

Elvált apaként, heti váltásban egy ADHD-s fiúgyermekkel teljesen összeomlottam. Eszem ágában sem volt még egy nyűgöt a nyakamba venni, hogy én egy idegennek beszéljek, nem vagyok gyenge! Férfi vagyok, munkám szerint edző! A nappalok még valahogy …, de az éjszakák, az örökös harc, a kimondott szörnyű mondatok! Már az őrület határán voltam, aztán az ajtón is rést ütöttem …! Hát elmentem a baráti bátorításra. Beszéltem, bár nagyon flegmán. Először halálra idegesített, hogy csak mosolyog! Lesajnál engem! De hirtelen azt éreztem, hogy fontos vagyok! Na nem! Itt meg is álltam! Elköszöntem. Három hónappal később viszont visszamentem és megtörtént az áttörés! Már aznap este tudtam, hogy én nagyon szeretem a fiamat és hogy én egy edző vagyok és hogy mennyi közös van bennünk! Éjszakáig beszélgettünk és tervezgettünk! Köszönjük! Nagyon-nagyon! (Tamás, 41 éves és Balázs, 17 éves)